Egy shiatsu kezelés alatt megjelent vízió
Hanyatt fekszem, csukott szemekkel, a shiatsu terapeutám finoman megérinti a lábfejeimet. Az utazás elindul.
Gondolataim cikáznak, mint szélben zizgő falevelek.
Több mély, finom nyomás és érintés után egyre tisztul a tudatom: már alig kószál pár gondolat, végre megérkezem a testemhez. Tudatom ágas-bogas lombkoronájából lefelé haladok, a törzs egyértelmű alakjához. Fizikai érzékelésem, érzeteim töltenek be, úgy érzem, struktúrát kapok. Letisztult stabilitást.
Az értő érintés, a biztonságos tér és a testi érzeteim táncában még lejjebb haladok: élmények, érzések, képek felé. Elérek a gyökerekhez.
És még innen is van mélyebb szint, amibe alámerülök: a gyökerek elérnek a föld alatti vizekhez és elérkezek a végtelen óceánhoz, a legnagyobb békességhez: kicsordul a könnyem a hálától és a boldogságtól. Megérkeztem oda, ahol minden örök: a végtelenben nem érzem magam elveszettnek, végre nem vagyok elszeparálva a világtól, itt hazaérkeztem. Nincs félelem és nincs halál, csak békesség.
Ehhez az élményhez tudok visszanyúlni akkor, amikor nagyon nehéz. Már tudom, hogy létezik ez az állapot. Rajtam múlik, hogy efelé építem-e magam.
(A kép saját alkotásom)
