Lelkem legmélyén van egy olyan hely, ahol biztonságban vagyok. Melegben, teljes védettségben, békességben. Odakünn lehetnek zord mínuszok, halál, fagy, idebenn lobog a tűz, átmelegít, megvilágít, elmémet lecsendesíti. Puha, meleg, kedves lényekkel osztom meg a fészket, ahol mindenkinek megvan a maga helye, mindenki otthon van.
Ennek a képnek a megszületése óriási erőt és örömöt jelentett, amikor beütött a krach. Több év pörgése után minden porcikám éhezte a megpihenést. Egy műtét utáni gyógyulási időszakban alapszükségletem lett a belső biztonságos tér megalkotása.
(A kép saját alkotásom)
