Életem delére már kialakult bennem a belső kertem: rendezett és gondosan formált, mégis organikus, merev vonalak nélkül. Hosszú évek munkája alakította olyanná, amilyen én vagyok. A bölcs, sokat látott almafa bőven terem, miközben a kert egészében ott rejlik a gyermeki játékosság: kedves állatok és apró, mesebeli lények is otthonra lelnek benne.
Biztonságos, és egyben nyitott is: a kapuban felsejlenek a távlatok. Jövőm is itt van, hiszen a kert és a táj egy.
A gyógyuláshoz vezető út tele van a szorongás beszűkült sötét folyosóival. Erősítő, éltető magamba merülve egy meleg, élettel teli, tágas de védett teret találni, ami én vagyok, ami egyszerre idős és egyszerre gyermeki, és amiben felismerem és értékelem életem eddig megérett gyümölcseit, amik folyamatosan teremnek most is.
(A kép saját alkotásom)
